Los Angeles, 2012.10.02, kedd 20:20

Taxiba ültem, mondtam a címet, majd pár perc múlva egy új, élénk színekkel kivilágított étterem előtt szálltam ki. Az épületből kiszűrődő hangos zene elnyomta az előtte elterülő széles és forgalmas út zaját. Étterem és szórakozóhely volt egyben.

Beléptem és alaposan körbenéztem. Villózó fények rengetegében megpillantottam a pultot, ahonnan felém integettek. Natalie volt, a barátnőm. Siető léptekkel indultam felé.
- Lisa! Gyönyörű vagy!- nézett végig rajtam - Imádom ezt a ruhát!
Egy combközépig érő, testhez simuló, pánt nélküli sötétkék ruha volt rajtam, amit pár arany kiegészítővel és világos farmerkabáttal kombináltam.
- Édes vagy! Te is jól nézel ki - majd megláttam a kezében a koktélt - Már most?
- Őrült esténk lesz - vonta meg a vállát - Itt lesz mindenki, jön Ben és Sophie, Davidék, Kate, Jen és Mark. Senki sem mert nemet mondani.
Elnevettem megam, látva Nati hatamas lelkesedését. Tény, hogy nagyon ritkán találkozunk a barátainkkal. Mindenki rengeteget dolgozik a maga túlhajszolt kis világában. Egyre kevsebb idő jut egymásra, de ha tehetjük, együtt vagyunk. 
Natalie húzott a lefoglalt, hatalmas asztal felé, ami már előre meg volt terítve. Natie a szék támlájára terítette a blézerét, és én is így tettem.
- Annyira jó ez a zene! - igyekezett túlkiabálni azt, majd megragadott - Gyere!
Nem kellett kétszer mondania. Követtem, egyenesen a táncparkett felé. Átadtuk magunkat a zenének. A sokadik szám után vettük csak észre, Mike -szintén egy közös barátunk- volt a dj pult mögött. Felmentünk hozzá, aki két puszi kíséretében alaposan megölelgetett minket. Natie ugyan őt is invitálta, amikor elkezdte szervezni az estét, de munára hivatkozva Mike lemondta. Teljesen véletlenül esett a választása erre az új helyre.
- Jól indul ez az este - nyugtáztam, majd belekortyoltam az italomba
- Menjünk vissza az asztalhoz, hátha a többiek is megérkeztek - mondta Nati és igaza is volt. Jen éppen Sophie-val beszélgetett, Ben pedig látszólag nagyon komoly dologról számolt be Marknak. Amikor megláttak minket, mindenki körénk gyűlt. Amilyen rég nem láttuk, legalább annyira örültünk egymásnak.
Jobbnál jobb zenék váltották egymást, amikor egy jó lappal rendelkező, pörgős szám alatt meghallottam egy ismerős hangot, vagyis megesküdtem volna rá, hogy Őt hallottam. Natie-ra pillantottam, és egyből tudtam: jól hallok.
- Tetszik? - nézett rám széles mosollyal, mire csak a szemeimet forgattam
- Éles váltás - jegyeztem meg grimaszolva
- Szerintem egész jó - hallgatta Billt átszellemülten, amit az elfogyasztott koktéloknak tudtam be, majd folytatta mintegy mellékesen - Ma ők is jönnek.
- Csak viccelsz - szökött fel a hangom
- Nem!- mondta, majd kutatóan vizsgálta az arcomat -Ne aggódj, ő sem tudja, hogy itt vagy.

A szakítás óta nem beszéltünk, és ugyan egy a baráti körünk, ő -a munkájából adódóan- azóta sosem jött el, ha ilyen bulikat szerveztünk. Eleinte azt hittem, hogy a jelenlétem lett volna terhes neki, majd beláttam, hogy az ideje sem engedte volna.
Érdekesnek találtam ezt az új szituációt, bár már teljesen közömbös számomra. 

- Tom és Ria is jön?- érdeklődtem, mire ő csak vidáman bólintott. Ennek őszintén örültem, Riával akaratlanul is sok idő töltöttünk együtt, és biztosan állíthatom, nagyon jó barátra leltem a személyében. Tommal sem volt ez másképp.

Már kikértük az ételeket, és el is fogyasztottuk azokat, de az ikrek és Ria nem éreztek meg. Ennek ellenére mi már oldott hangulatban, vidáman beszélgettünk. A pincérek egyre gyakrabban forultak meg az asztalunknál, és egyre finomabb italokat szervíroztak. A hangulat remek volt. Mike  Flo Rida Whistle című számának elég érdekes dub step feldolgozását pörgette, amikor Jen tapsikolva ugrott fel a székről. Mindenki rá pillantott: a kitörő öröme az ikreknek volt köszönhető.
Hirtelen megállt bennem az ütő. Bill ott állt, a haja szürke sapka alá volt rejtve, egy fehér ing volt rajta, amit a könyökénél hanyagul felgyűrt. Egyszerű sötét nadrágot viselt, és egy nem teljesen befűzött bakancsot. Lélegzetelállító volt. Vagy csak számomra bizonyult annak?
Mindenesetre a tekintetünk találkozott,  és abban a pillanatban az ajkai mosolyra húzódtak. Visszamosolyogtam rá, de több időt nem szenteltem neki. Ria felé indultam, aki közben már Sophieval beszélgetett.
- Lisa - ölelt magához - Csodálatosan nézel ki! Mi újság? Ezer éve...
- Te sem panaszkodhatsz! - mosolyogtam rá, majd a háta mögött Tom tűnt fel. Szorosan magához vont és a fülembe súgta: hiányoztál kicsi lány! Mondanom sem kell, mérhetetlenül jól estek a kedves szavai. Tom mindig a legfőbb bizalmasom volt. Történhetett akármi, mindig mindenben támogatott, bár a kapcsolatunkra a szakítás rányomta a bélyegét, mi mégis jóban maradtunk.
Tom továbbment, a srácok felé indult, így reméltem Riával lesz alkalmunk kicsit beszélgetni.
- Hogy vagy? Nem kellemetlen? - bökött szinte észrevehetetlenül az asztalnál már helyet foglaló Bill felé.
-Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. De talán inkább csak furcsa, mint kellemetlen.
- Tudod, a kocsiban Tom felvetette, hogy mi lenne, ha te is itt lennél - nézett rám áthatóan, majd némi szünet után megfontoltan folytatta - Ő örül annak, hogy láthat...
- Azt hiszem értem mire célzol - mosolyogtam, hiszen jól esett ezt hallani- viszont most van valakim.
-Oh- nézett rám meglepetten, mintha valami borzalmas hírt jelentettem volna be - Hát, nem tudtam.
Rögtön folytattam, mert rettentően kellemetlenül éreztem magam. Valamiért úgy éreztem, meg kell magyaráznom, hogy ki  kell mondanom:
- Én is örülök, hogy láthatom őt - biztosítottam. Ria gyönyörű ajkai mosolyra húzódtak, és a meglepettség távozott az arcáró. Helyette kíváncsiságot véltem észrevenni rajta.
-És ez a titokzatos valaki itt van? - kérdezte izgatottan
- Nem, tegnap repült New Yorkba, egy per miatt. Ügyvéd - mosolyogtam, majd észrevettem, hogy Bill tekintete rajtam pihen. A mogyoróbarna szempár engem pásztázott, majd amikor tekintete az enyémhez ért, elmosolyodott. Az ölében lévő szalvétát hanyagul az asztalra dobta, felállt, és engem vett célba. Hát mégis hajlandó üdvözölni. Riára néztem, aki közben követte a tekintetemet, és látta Billt közeledni.
-Megkeresem Tomot- közölte tapintatosan és már ott sem volt.
Izgatott voltam, hiszen tudtam, hogy pár másodperc múlve újra beszélgetni fogunk. Ujjaim szorosabban ölelték körbe a poharat, majd hirtelen eszembe jutott annak tartalmát megvizsgálni.
- Szia - hallottam meg kedves hangját a hátam mögül. Megfordultam, és azonnal találkozott a tekintetünk.


tovább olvasok...